Embertelen (jó) fordítás?
Egy kis elmélet
Egyre fejlettebb „fordítómotorokkal” a tényleges emberi nyelvhasználathoz mindinkább hasonlatos fordítások készülnek manapság. Ennek legújabb mérföldköve az úgynevezett neuronhálós gépi fordítás (NGF). Legegyszerűbben úgy fogalmazhatnánk, hogy míg a korábbi technológia a betöltött szótárak és néhány algoritmus segítségével állított elő fordítást, addig az NGF alapú fordítóplatform az emberi agy – nyelvhasználathoz kapcsolódó – ingerületátvitelét modellezve igyekszik „célnyelvű terméket” generálni a belé táplált adathalmazból. És teszi ezt egyre pontosabban. Elmondható, hogy a gépi fordítás minősége mára elérte azt a szintet, hogy egyszerűbb szövegeket megértésre tökéletesen alkalmas minőségben állítson elő.
Ebből adódóan jól érzékelhető tendencia, hogy terjed az AI alapú fordító platformok önálló használata az ügyfelek körében is. Bizonyos szövegtípusok esetén ezek segítségével a felhasználók jól értelmezhető fordításokat állíthatnak elő. Ráadásul ingyen és gyorsan, külső segítség igénybevétele nélkül.
Kell-e a fordító, ha géppel is megy?
Erre a jogos kérdésre jelenleg nem lehet gyors nemmel válaszolni. Persze, hogy megy, de egy nem kizárólag tájékozódást szolgáló fordítás elkészítése számos idő- és eszközigényes lépést is magába foglal a tényleges nyelvi átültetésen túl. Ráadásul az „ingyen” is relatív, hiszen az élvonalba tartozó fordítóprogramok hatékony használatához előfizetés szükséges. Vagyis, ha a fordítás minőségétől el is tekintünk, a fordításszolgáltatók számos okból továbbra is nélkülözhetetlenek a megrendelők számára.
Az anyagok jelentős részét ugyanis valamilyen módon elő kell készíteni ahhoz, hogy gépi fordításra alkalmasak legyenek. Egy szépen szerkesztett, szemet gyönyörködtető katalógusra vagy táblázatokkal és speciális elemekkel teletűzdelt gépkönyvre minden vállalat jogosan büszke, de, ha a fordításukra kerül a sor, a grafikus és képes állományok alkalmatlanok arra, hogy „bedobjuk őket a gépbe”. Ez bizony alapos előkészítést igényel, ha a fordítást követően az eredetivel azonos megjelenést és tartalmat szeretnénk kapni a célnyelven is.
A profi színre lép
Tegyük fel, hogy minden előzetes lépés megtörtént, a „gép” is elkészítette a fordítást, ami bekerül a szépen megszerkesztett dokumentumba. De valami mégsem stimmel. A szöveg minősége messze elmarad a dizájntól. Azon kívül, hogy helyenként értelmezhetetlen, nyelvileg helytelen és túl bonyolult, a kifejezések használata is következetlen, szakmaiatlan. Ráadásul az előforduló ismétlődések fordítása sem egységes.
Ilyenkor lép színre a profi: a professzionális közreműködő fordító vagy poszteditor. Ő ellenőrzi és dolgozza át a gépi fordítás eredményét. Ezt a szolgáltatást nevezik az angolban MTPE-nek, azaz Machine Translation + Post-Editingnek. Bár irodánkban magyar nyelven ez a „gépi fordítás nyelvi lektorálással” nevet kapta, semmiképpen nem tehetünk egyenlőségjelet a klasszikus lektorálás és a post-editing közé. Míg humán fordításoknál a lektor jellemzően a fordító esetleges figyelmetlenségéből eredő pontatlanságokat vagy félreértelmezéseket szűri ki, a gépi fordítást ellenőrző közreműködő fordító az emberi fordítás kívánalmainak megfelelő minőségűre dolgozza át a géppel előkészített nyersanyagot. Javítja a nyelvi és értelmezési hibákat, egységesíti a nyelvhasználatot, külön figyelmet fordít a terminológia helyes használatára. Vagyis feladatát tekintve sokkal inkább közreműködő fordítóként definiálhatjuk. Ezért is közelíti az MTPE megbízások díja inkább a fordításét, mint nyelvi lektorálásét.
Elmondható tehát, hogy az MTPE esetében valójában a fordítás egy új módszeréről beszélünk. Az előzetes nyers (gépi) fordítás elkészítése gyakorlatunkban a fordítóiroda projektvezetőjének feladata. Ő gondoskodik a szöveg előkészítéséről, a fordítástámogató eszközbe integrálásáról, majd a gépi fordításról. A közreműködő fordító/poszteditor már ezt az anyagot kapja kézhez a célnyelven. Gondos előkészítés esetén ez jelentős segítséget és időmegtakarítást jelent számára. Ugyanakkor a megrendelő szempontjából is csökken az átfutási idő, s ezzel együtt a szoláltatás ára is a hagyományos fordításhoz, de még inkább a lektorált fordításhoz képest.
Akkor miért nem csináljuk mindig így?
Az MTPE egyik fontos alapfeltétele, hogy forrásszöveg úgy legyen alkalmas gépi fordításra, hogy az azt követő lektorálás időben és humán erőforrások tekintetében is megtakarítást eredményezzen. Vannak azonban olyan esetek, ahol az eredeti szöveg bizalmas természete, tartalma vagy minősége nem teszi lehetővé a gépi fordítást. Az okok között szerepelhet továbbá egy-egy szerző egyedi nyelvhasználata, mondatszerkesztése, esetleg gyenge minőségű gépi fordítással készített forrásszöveg stb. Ilyenkor a „helyes megoldásokra” tanított gép ezeket az anomáliákat nem képes értelmezni, s az eredmény a post-editor számára használhatatlan. Ekkor bizony klasszikus fordításra (és lektorálásra) lehet szükség, s nem készül MPTE árajánlat.
Összegezve: ha az MTPE-t nem a korábbi fordítói módszertan fogalmai között próbáljuk értelmezni, hanem a technológia fejlődésével kialakult új, önálló tevékenységként tekintünk rá, könnyebben megfoghatóvá és elfogadhatóvá válik. Ezzel pedig, arra alkalmas forrásszövegek esetében, maximális hatékonysággal aknázhatók ki a benne rejlő lehetőségek a fordító, az iroda és ügyfél számára egyaránt.
