Az egybeírás és a különírás – 3. rész
Az alárendelő összetételek és az igekötős igék írása
1. Bevezetés
Az alárendelő szókapcsolatoknak és összetételeknek több fajtája lehet:
- alanyos,
- minőségjelzős,
- mennyiségjelzős,
- tárgyas,
- határozós,
- birtokosjelzős.
Attól függően, hogy a tagok összeolvadásával a szó jelentése megváltozik-e, külön- vagy egybeírjuk őket.
Az igekötők helyesírásánál azt kell figyelembe venni, hogy a hozzájuk tartozó ige előtt vagy után állnak-e, illetve ékelődik-e közéjük másik szó. Ez alapján megállapítható, hogy egybe-, külön- vagy kötőjellel írjuk-e őket, de jelentéskülönbség kapcsán előfordulhatnak ingadozó esetek is.
2. Az alárendelő összetételek és szókapcsolatok írása
2.1. Alanyos, minőségjelzős, mennyiségjelzős szókapcsolatok és összetételek
|
Szókapcsolat |
Összetétel |
|
| A tagokat általában különírjuk egymástól. | Ha a tagok együttes jelentése más, mint az előtag és az utótag összességéé, egybeírjuk őket. | |
| Alanyos | Pl.: (az) anyja nevelte (gyermek), (a) gondatlanság okozta (baleset), (a) porhó borította lejtő, (a) vihar okozta (kár) stb. | Pl.: botcsinálta (képzettség nélküli), eszeveszett (őrült), madárlátta (hosszabb útról maradékként hazavitt) stb. |
| Minőségjelzős | Pl.: általános iskola, egyetértő mosoly, érett gyümölcs, jobb kéz stb. | Pl.: forgószél (szélfajta), melegágy (a kertészetben), söröspohár (sörnek való pohár) stb. |
| Mennyiségjelzős | Pl.: öt ujj, ezer esztendő, huszonegy nap, tizenegy perc, tizenhat tonna, huszonegy gramm stb. | Pl.: ezermester (sok mindenhez értő ember), hatökör (buta), öttusa (sportág), nyolcszög (mértani idom) stb. |
2.2. Raggal jelölt tárgyas, határozós, birtokos jelzős szókapcsolatok és összetételek
|
Szókapcsolat |
Összetétel |
|
| A tagokat általában különírjuk egymástól. | Ha a tagok együttes jelentése más, mint az előtag és az utótag összességéé, egybeírjuk őket. | |
| Tárgyas | Pl.: főtengelyt esztergál, könyvet ír, virágot szed stb. | Pl.: egyetért (azonos véleményen van), helytáll (derekasan viselkedik, megfelelően végzi a feladatát), idejétmúlt (elavult) stb. |
| Határozós | Pl.: földre hull, jutalomra érdemes, készpénzért veszi, külföldre utazik stb. | Pl.: semmittevő (lusta, dologtalan), ágrólszakadt (szegény), napraforgó (növény), tagbaszakadt (jól megtermett) stb. |
| Birtokos jelzős | Pl.: a fiúnak a könyve, a gépkocsinak az alváza, a lakóház pincéje | Pl.: barátfüle (tésztaféle), bolondokháza (felfordulás, zűrzavar), istennyila (villám), vásárfia (ajándék) stb. |
2.3. A jelentésváltozás miatt egybeírt szóösszetételek egyéb fajtái
2.3.1. Az egymás mellett gyakran előforduló szavak
Az egymás mellett gyakran előforduló szavak gyakran új jelentést hordozó összetételekké olvadnak össze. Az ilyen kapcsolatokat egybeírjuk, pl.: nemsokára, sohasem, dehogy, hogyne, kétségkívül (biztosan), ugyanis stb.
Előfordulhat, hogy az egybe-, illetve különírás bizonyos esetekben eltérő jelentést hordoz, pl.:
- mintha megsértődött volna ↔ szebb, ha nevet, mint ha sír
- egyrészt (kötőszó) ↔ egy részt kapott belőle
- dehogyis! (nem) ↔ de hogy is gondolhattad?
2.3.2. Névutós kapcsolatok
– A névutót különírjuk az előtte álló névszótól, pl.:
- bokor alatt,
- felesége iránt,
- ház mellett,
- idő előtt stb.
– Névutós kapcsolat + -i képző: megtartjuk a különírást, pl.:
- föld alatti (üreg),
- ház melletti,
- idő előtti,
- munka nélküli (jövedelem),
- szó szerinti (idézet) stb.
– Ha az ilyen kapcsolatok jelentése módosult, és emiatt összetett szóvá váltak, egybeírjuk őket, pl.:
- földalatti (vasút / ha „illegális” értelemben használjuk),
- munkanélküli (főnév),
- délelőtt – délelőtti,
- délután – délutáni,
- holnapután – holnaputáni,
- mindenekelőtt,
- mindenekfelett,
- rendszerint,
- visszafelé stb.
3. Az igekötős igék írása
Igekötők lehetnek:
abba, agyon, alá, át, be, bele, benn, egybe, el, ellen, elő, előre, fel/föl, félbe, félre, felül/fölül, fenn/fönn, hátra, haza, helyre, hozzá, ide, keresztül, ketté, ki, körül, közbe, közre, külön, le, meg, mellé, neki, oda, össze, rá, rajta, széjjel, szembe, szerte, szét, tele, tova, tovább, tönkre, túl, újjá, újra, utána, végbe, végig, vissza stb.
– Ha az igekötő közvetlenül a hozzá tartozó ige vagy igenév előtt áll, egybeírjuk vele, pl.: átad, benéz, felnyit/fölnyit, lebecsül; kiállítani, visszaszerző, eldobott, szembeszállva stb.
– Ha az igekötő az ige vagy igenév után következik, különírjuk tőle, pl.: aludd ki (magad), hagyj fel (ezzel), menjetek előre, nem nézve oda stb.
– Ha más szó ékelődik az ige vagy igenév és az igekötő közé, különírjuk őket, pl.: el ne késs, oda nem adná, haza szabad menni, föl sem véve stb.
Az igekötő egybe- vagy különírása jelentéskülönbséget jelölhet:
| Egybe | Külön |
| Az igekötő a közvetlenül utána álló igéhez tartozik. | Az igekötő az ige után álló szóhoz tartozik. |
| megvan húszéves | meg van töltve |
| megfogom a lepkét | meg fogom nézni a filmet |
| leszokott a dohányzásról | le szokott utazni vidékre |
| beleszeretett a lányba | bele szeretett volna szólni a vitába |
| elleszek nélküle | el leszek foglalva |
| megtudták a hírt | meg tudták javítani |
– A megismételt igekötők közé kötőjelet teszünk, és egybeírjuk őket az igével/igenévvel, pl.: ki-kinéz, meg-megáll, össze-összeveszünk, elő-előtűnő, vissza-visszatérve stb.
– Az ellentétes jelentésű igekötőket is kötőjellel kapcsoljuk össze, azonban különírjuk őket az igétől/igenévtől, pl.: ki-be járkál, le-föl sétál, oda-vissza utazni, ide-oda tekintve stb.
– Az összevissza, szerteszéjjel, szerteszét határozószókat különírjuk az igétől/igenévtől, pl.: összevissza beszél, szerteszéjjel szórták, szerteszét szórva stb.
– Ha az igekötőként használt határozószók határozószói szerepét emeljük ki, különírjuk őket az igétől/igenévtől, pl.:
- abba tette (amiben eredetileg volt) ↔ abbahagyta (a sírást);
- fenn/fönn maradt (a padláson) ↔ fennmarad/fönnmarad (a neve);
- ide jött (nem a szomszédba ↔ idejött (hozzám) stb.
– A személyes névmási szerepű, igekötővel alakilag azonos határozószói névmásokat is különírjuk az igétől/igenévtől, pl.:
- hozzá ment feleségül (őhozzá, nem tehozzád) ↔ hozzájárul valamihez;
- neki (őneki) megy a levél ↔ nekimegy (a szekrénynek);
- rá (őrá) gondolok ↔ rossz rágondolni is stb.
– A személyjeles (határozószói) formákat mindig különírjuk, pl.: hozzám adták feleségül, nekünk jött a csomag, mindig rád gondolok stb.
4. Összefoglalás
Az alárendelő szókapcsolatok és összetételek
Alárendelőnek nevezzük az alanyos, minőségjelzős, mennyiségjelzős, tárgyas, határozós, birtokosjelzős szókapcsolatokat, illetve szóösszetételeket.
Az alárendelő szókapcsolatokat általában különírjuk, pl.: (a) számítógép ellenőrizte (adatok), (a) traktor szántotta (föld), száz forint, több energia stb.
Ha a tagok közötti kapcsolat szoros, és együttesük más jelentéssel bír, mint az alkotóelemek egymás mellett, szóösszetételt alkotnak, és egybeírjuk őket, pl.: tökkelütött (buta), holtág (folyóé), tizenkétszög (mértani idom) stb.
A jelentésváltozás miatt egybeírt szóösszetételek egyéb fajtái
Az egymás mellett gyakran előforduló szavak esetén lehetnek ingadozások. Ilyenkor jelentéstől függően egybe- vagy különírjuk őket, pl.:
Egyrészt jobb volt így, másrészt pedig… ↔ Egy részt megtartott magának, a másik részt viszont… stb.
A névutós kapcsolatoknál általában különírást alkalmazunk akkor is, ha a névutóhoz -i képzőt kapcsolunk. Itt a jelentésváltozás miatt előfordulhatnak kivételek, amelyeket egybeírunk, pl.:
föld alatt → föld alatti (üreg) ↔ földalatti (vasút) stb.
Az igekötők
- Ha az igekötő megelőzi az igét/igenevet, egybeírjuk vele, pl: megmond, felnéz, összeköt.
- Ha az igekötő az ige/igenév után áll, különírjuk tőle, pl.: menj fel, kapd el, keresse meg.
- Ha az igekötő és az ige/igenév közé egy másik szó ékelődik, szintén különírjuk őket, pl.: el kell indulni, oda szabad menni stb.
- Az, hogy az igekötőt és az igét/igenevet egybe- vagy különírjuk-e, jelentéskülönbséget is jelölhet, pl.: megfogja a kezét ↔ meg fogja látni stb.
TESZTELJE TUDÁSÁT! KVÍZÜNK KITÖLTÉSÉHEZ KATTINTSON A KÖVETKEZŐ LINKRE!
Készítette:
Szendi Ágnes
fordítási projektvezető
(2020)