Az elválasztás
1. Bevezetés
Kézzel írott vagy nyomtatott szövegben előfordulhat, hogy egy szó nem fér ki a sor végén, így meg kell szakítanunk, és egy részét át kell vinnünk a következő sorba. Ezt a műveletet elválasztásnak nevezzük, és elválasztójellel („-”) jelöljük.
2. Az elválasztás fajtái
Az elválasztás során a szótagolás alapelveit követjük. Ez alól az összetett szavak képezhetnek kivételt, ahol az alkotóelemek (összetételi tagok) határát is figyelembe kell vennünk.
2.1. A szótagolás szerinti elválasztás
Az egyszerű szavak alap- és toldalékos formáját a szótagolás szerint választjuk el. A szótagolás szerinti elválasztás legfontosabb szempontjai a következők:
- Minden szó annyi szótagból áll, ahány magánhangzó található benne, pl.: jég, sajt, dob, csíp, térd, nyérc, gyöngy, krach; Mór, Örs, Brahms, Smith, Bosch, Graz; ci-pő, há-zig, te-rep; ka-to-na, ma-gá-nyos; me-ta-fo-ra; el-len-ke-ző-leg.
- A magánhangzók önállóan is alkothatnak szótagot, pl.: e-ke, E-u-ró-pa, te-a, é-let, Be-a.
- A szótagok egy magánhangzóval vagy egy rövid mássalhangzóval kezdődnek, pl.: le-ány, asz-szony, te-lek, ost-rom, vá-szon.
- A sor végén álló szavak bármelyik szótag határán megszakíthatók, pl.: ren-dületlenül, rendü-letlenül, rendület-lenül, rendületle-nül.
2.1.1. Egyszótagú szavak
Az egyetlen magánhangzót tartalmazó (más néven egyszótagú) szavakat nem választjuk el, pl.: kép, sors, Pál, Bécs.
Ez a szabály vonatkozik még
- az idegen nyelvből eredeti helyesírással átvett, ejtésükben egyszótagú köz- és tulajdonnevekre, pl.: air, blues, team; Maugham;
- illetve az olyan régi magyar családnevekre is, amelyek írásképében a betűcsoport egyetlen magánhangzót jelöl, pl.: Gaál, Veér, Georch.
2.1.2. Többszótagú szavak
A több szótagból álló, illetve több kiejtett magánhangzót tartalmazó szavakra és szóalakokra a következő szabályok vonatkoznak:
Egy magánhangzóból álló szótagok
- Előfordulhat, hogy egy szótag mindössze egyetlen magánhangzóból áll. Az ilyen szótagok egyaránt meghagyhatók az előző sorban, vagy átvihetők a következőbe, pl.: dia-dal vagy di-adal; ideá-lis vagy ide-ális; Leo-nóra vagy Le-onóra stb. Ugyanez vonatkozik a toldalékos alakokra is, pl.: árui-nak vagy áru-inak, könyvei-tek vagy könyve-itek, Annáé-ké vagy Anná-éké.
- Ha a szó eleji vagy szó végi szótag áll egyetlen magánhangzóból, ezt nem szokás egymagában a sor elején hagyni vagy a következő sorba átvinni. Ezek esztétikai okokból nyomtatásban nem ajánlott formák, pl.: Á-kos, É-va, Be-a, a-lap, e-lektromos.
Az au, eu betűkapcsolat
Az au, eu betűkapcsolat szükség esetén elválasztható, pl.: ba-uxit, fe-udális.
Magánhangzóval kezdődő szótagok
A szótagkezdő magánhangzók átvihetők a következő sorba, pl.: fi-ók, vi-asz, kalci-um, moza-ik. A két magánhangzót jelölő azonos betűk is szétválaszthatók, pl.: ko-ordinál, váku-um. A toldalékos alakok elválasztása is így történik, pl.: ablaká-ig, háza-ik, pesti-ek, Vajdá-ék.
Mássalhangzóval kezdődő szótagok
- Ha két magánhangzó között egyetlen rövid mássalhangzó található, függetlenül attól, hogy egy- vagy többjegyű-e, átvisszük a következő sorba, pl.: le-vél, ko-pár, ma-gyar, Ró-zsa. Ugyanezt az elvet követjük a toldalékos alakoknál is, pl.: holna-pig, maga-san, né-gyet, ki-sebb, tiha-nyi.
- Ha két magánhangzó között kétféle (nem kettőzött) mássalhangzó áll, függetlenül attól, hogy egy- vagy többjegyű-e, az elsőt az előbbi sorban hagyjuk, a másodikat pedig átvisszük a következőbe, pl.: am-per, ás-vány, fosz-fát, mor-zsa, Bar-tók, Er-zsi stb. Ha toldalékos alakokat választunk el, akkor is ezt az elvet követjük, pl.: bron-zot, ker-tig, pén-zért, Heren-dig, Szabol-csé. Akkor is így járunk el, ha az első mássalhangzó kettőzött, pl.: elégedett-ség, hall-gat, több-let, meggy-ből, rossz-kor Kiss-nek, Papp-tól.
- Ha a két magánhangzó között kettőzött mássalhangzó áll, ennek egyik jegyét az előző sorban hagyjuk, míg a másik jegyét átvisszük a következő sorba, pl.: ber-reg, kom-munális, mil-liméter, ton-na, Maupas-sant. Toldalékos alakok esetén is ezt a mintát követjük, pl.: ember-rel, hal-lom, hit-tem, job-ban, Szél-lért, Tallin-nig.
- Ha a két magánhangzó közötti mássalhangzót egyszerűsítve kettőzött többjegyű betű jelöli, az elválasztás során a sor végén, illetve a következő sor elején egyaránt ki kell írni a teljes rövid mássalhangzót, pl.: meny-nyi, ösz-sze, pogy-gyász, Hosz-szú, Ily-lyés. A toldalékos alakokat is így választjuk el, pl.: ágy-gyal, fodrász-szal, megy-gyel, galy-lyak, Arany-nyal, Kodály-lyal.
- Ha a két magánhangzó között kettőnél több mássalhangzót jelölő betű található, csak az utolsó kerül át a következő sorba, pl.: cent-rum, ost-rom, Dosztojevsz-kij, Veszp-rém. A toldalékos alakok elválasztásakor szintén ezt az elvet követjük, pl.: batiszt-ból, kilenc-kor, Hamburg-ban.
- Ha a két magánhangzó között álló mássalhangzók között az utolsót kettőzött betű jelöli, ennek egyik tagját meghagyjuk a sor végén, és csak a másikat visszük át az új sorba, pl.: bors-sal, csoport-tól, tömb-ben, vonz-za, kulcs-csal, rongy-gyá, Ford-dal, Szabolcs-csal, játsz-szál, metsz-szük. A többszörösen toldalékolt alakoknál ugyanígy járunk el, pl.: adós-ság, adóssá-gok, adósságo-kat; há-zunk, házun-kat.
Többjegyű mássalhangzók a szótagokban
- A dz és a dzs többjegyű betű, ezért elválasztáskor ugyanúgy kezeljük őket, mint általában a többjegyű betűket. Elválasztásukkor a szóalaknak nem a kiejtett, hanem az írott formája szerint választjuk el őket, pl.: bo-dza, lopó-dzik, ma-dzag, bri-dzse, mahara-dzsa, mene-dzser, lán-dzsás, Fu-dzsi, Kiliman-dzsáró, edz-dze, lopódz-dzanak, bridzs-dzsel (ragos főnév).
- A ch és az x az elválasztás szempontjából egy betűnek számít, ennélfogva úgy kezeljük őket, mint a rövid mássalhangzókat jelölő magyar betűket, pl.: ar-chívum, or-chidea, pszi-chológia, Ri-chárd, Mün-chen; he-xameter, ma-ximum, Ale-xandra, Me-xikó. Ha a ch és x végű, toldalékolt szavakat a szó és a toldalék határán kell elválasztanunk, a ch-t és az x-et a következő sorba visszük át, ha magánhangzó követi őket, pl.: pe-ches, almana-chot, fi-xet, refle-xek, züri-chi, Féli-xé. A -val/-vel, -vá/-vé ragos alakokat a következőképpen választjuk el: pech-hel, Bach-hal, Beatrix-szal/Beatrix-szel. A hosszú cch-t így választjuk el: Bac-chus, Pinoc-chio.
- A családnevekben előforduló régies betűket, amelyek több jegyből állnak, de egy hangot jelölnek, a hangértéküknek megfelelően kell kezelni, pl.: Beö-thy [bő-ti], Thew-rewk [tö-rök], Ben-czúr [ben-cúr], Szé-chy [szé-csi]. Ha toldalékos alakjukat választjuk el, megőrizzük a régies magyar betűk egységét, pl.: Thewrew-köt, Babi-tsé, Balo-ghék; kossu-thi, móri-czos. A kettőzött betűk kivételt képeznek ez alól, pl. Pap-pot, Szél-lék, Kis-sék.
Az idegen nevek elválasztása
– Latin betűs idegen nyelvekből átvett, idegen írásmód szerint írt köz-, illetve tulajdonneveket a magyar kiejtésükön alapuló szótagolás szerint választjuk el. Itt a következő szempontokat kell figyelembe venni:
- Az egy magánhangzót jelölő betűcsoportokat nem választjuk el, pl.: cou-lomb, Baud-laire, Coo-per.
- Az egy mássalhangzót jelölő betűcsoportokat szintén nem választjuk szét, pl.: bron-chi-tis, Bo-lo-gna, Chur-chill, Fi-scher, Gior-gio, Wa-shing-ton.
– Ha az idegen köz- vagy tulajdonnevek két vagy több olyan tagból állnak, amelyek a magyar nyelvben nem léteznek önállóan, ezeket nem tekintjük összetételeknek, és így a magyar szótagolás szabályainak megfelelően választjuk el őket, pl.: diszk-rét, inst-ruktor, kataszt-rófa, komp-resszor, konk-rét, Miche-langelo, Belg-rád, Zág-ráb. Az ismertebb elő- és utótagok figyelembevételével történő elválasztás is elfogadható, pl.: fotog-ráfia vagy foto-gráfia, mikrosz-kóp vagy mikro-szkóp, termosz-tát vagy termo-sztát.
A mozaikszók elválasztása
- Ha a betűszó csak mássalhangzókat vagy mindössze egy magánhangzót tartalmaz, nem választható el, pl.: BVSC, MLSZ, NOB, ORFK.
- Ha a betűszó 2 vagy több magánhangzót tartalmaz, a szótagolás szabályai szerint választható el, pl.: NA-TO, OR-FI. Ha toldalékoljuk a betűszót, a magánhangzót tartalmazó toldalékok esetében a kötőjellel kapcsolt toldalékot kell átvinnünk a következő sorba akkor is, ha a kötőjel nem a szótaghatáron áll, pl.: ELTE-re, USA-beli, ENSZ-ért.
- A szóösszevonásokat mindig a szótagolás szabályainak megfelelően választjuk el, pl.: Ma-hart, Ma-lév, Röl-te-xig.
2.2. Az összetett szavak elválasztása
Az összetett szavak esetében általában a szótagolás szabályai érvényesülnek, kivéve a felismerhető összetételi határokat: az alkotó tagokat itt választjuk el akkor is, ha a határuk nem esik egybe a szótaghatárral. (Figyelem! Az összetett szavakat nem csak a szóhatáron szabad megszakítani, más megoldások is helyesek lehetnek, pl.: alez-redes vagy alezre-des, legszeren-csésebb, Za-laegerszeg.)
Azonos alakú szavak
Több olyan azonos alakú szó van, amelyeket a szófajuktól, illetve jelentésüktől függően kétféleképpen választhatunk el, pl.: me-gint (újra) vagy meg-int (figyelmeztet); gé-pelem (ige) vagy gép-elem (főnév).
Ha az összetett szó két egytagú szóból áll
Ha egy összetett szó két egytagú szóból áll, elválasztáskor az egyik szó az első, a másik szó a következő sorba kerül, pl.: csak-is, épp-úgy, hón-alj, rend-őr, vas-út, Pál-ffy. Az igekötős igék elválasztása is ily módon történik, pl.: fel-ad, meg-öl, szét-üt.
Ha az összetett szó többtagú szavakból áll
Ha egy összetett szó olyan elemekből tevődik össze, amelyek kettőnél több szótagból állnak, az összetételek határán célszerű elválasztani őket, pl.: csal-étek, dél-után, egy-előre, egyszer-egy, kar-öltve, kis-asszony, ugyan-is, zápor-eső, Nyír-egyháza, Magyar-atád, Zala-egerszeg vagy Zalaeger-szeg.
A felsőfokot jelölő „leg-”
A leg- felsőfokjelet úgy kezeljük elválasztáskor, mintha összetételi tag lenne, pl.: leg-alább, leg-alul, leg-erősebb.
Toldalékolt összetett szavak
Ha toldalék kapcsolódik az összetett szóalakhoz, általában akkor is az alapszó tagjai szerint történik az elválasztás, pl.: rend-őri, vas-utas, fel-adat, meg-állás, nagy-atádi. Helyesek a következő megoldások is: rendő-ri, vasu-tas, fela-dat, megál-lás, nagyatá-di stb.
Idegen összetett szavak
- Olyan idegen szavaknál, ahol az egyik elem (legtöbbször az utótag) a magyarban is önálló, a másik eleme viszont nem külön szó értékű (legtöbbször az előtag), elválasztáskor a szóalakot általában a két szó határán szakítjuk meg, pl.: kilo-gramm, infra-struktúra, inter-akció, melo-dráma, mikro-klíma, proto-plazma.
- Ha az összetétel határai kevésbé nyilvánvalóak, a szótagolás szerinti elválasztás is helyes, pl.: de-presszió vagy dep-resszió, tranz-akció vagy tran-zakció, para-frázis vagy paraf-rázis.
Kötőjellel írt összetett szavak
Ha a kötőjellel írt összetett szót a szóhatáron választjuk el, csak a sor végére teszünk kötőjelet. Ennek megismétlése a sor elején csak szakmunkákban szokás (figyelmeztetésként a kötőjellel írt alapformára), pl.:
Sziklás-
-hegység…
(helyesírási szótárban)
…nátrium-
-klorid…
(kémiai szakkönyvben)
3. Összefoglalás
Ha írott vagy nyomtatott szövegben a sor végén helyhiány miatt meg kell szakítanunk egy szót, és egy részét át kell vinnünk a következő sorba, elválasztást alkalmazunk. Az elválasztás egyszerű szavak esetében a szótagolás szabályai szerint történik, míg összetett szavaknál az összetételi tagok határát is figyelembe vesszük.
Minden szótag tartalmaz magánhangzót, és akár egyetlen magánhangzó is alkothat szótagot. A szótagok vagy magánhangzóval, vagy egy egyszerű (egy- vagy többjegyű) mássalhangzóval kezdődnek.
Az idegen szavak, valamint a régies magyar családnevek elválasztásakor általában a kiejtés szerinti szótagolást vesszük alapul.
TESZTELJE TUDÁSÁT! KVÍZÜNK KITÖLTÉSÉHEZ KATTINTSON A KÖVETKEZŐ LINKRE!
Készítette:
Szendi Ágnes
fordítási projektvezető
(2021)