Sokakat elgondolkodtató és válaszra inspiráló cikket közölt április 17-én Dr. Karaszek Szabolcs a LinkedInen. Az írásban megfogalmazott kérdése az volt, hogy mit szólunk a nyelvvizsga nélkül megszerezhető diplomához. Mint nyelvtanár, s egy 25 éve céges nyelvtanfolyamokkal is foglalkozó cég vezetője elsők között reagáltam, s azóta is igyekszem követni a hozzászólásokat. Kíváncsiságból statisztikáztam is a véleményeket. Az eredmény: bár a téma és a kérdés felvetése megosztja a válaszadókat, a közel félszáz kommentelő egyetért a szerzővel és egymással abban, hogy bármi kényszerítette is ki a mostani kormányzati döntést, a magyaroknak szükségük van nyelvtudásra a munka világában. Márpedig ha ez a helyzet, fel kell tennünk a kérdést, hogy ki fogja ennek az árát megfizetni. Más szóval: kell-e, lesz-e a jövőben is céges nyelvoktatás? A kérdés, bár annak látszik, egyáltalán nem költői, s amint azt egy korábbi cikkemben már említettem: attól tartok, ismételten zsebbe kell nyúlniuk azoknak a vállalkozásoknak, akik munkájukat idegen nyelveken is elvégezni képes alkalmazottakkal szeretnének dolgozni. https://www.m-prospect.hu/2019/12/16/miert-nem-tudunk-nyelveket/ A blogbejegyzés mindmáig érvényes tételeivel és következtetéseivel nem szeretnék e helyütt ismételten foglalkozni, hiszen a helyzet azóta egyáltalán nem javult. Épp ellenkezőleg: részben a koronavírusnak köszönhetően jelentős mértékben romlott.

A kormány mostani nyelvvizsga-amnesztiája nemcsak megkönnyebbülést hozott a nyelvvizsga és javarészt nyelvtudás nélküli munkavállalóknak, de rá is szabadította őket a munkáltatókra. Tévedés lenne azt gondolni ugyanis, miszerint ők eddig munka nélkül lézengtek volna a munkaerőpiacon. Mindezidáig nagy volt a munkaerőhiány, s ennek köszönhetően régóta benn voltak már a cégeknél, csak legfeljebb kisebb bérért, alacsonyabb pozícióban. Mostantól azonban „teljes jogú” tagjai lesznek az idegen nyelveket is beszélők táborának, legalábbis a fizetések és a státuszok tekintetében. Ami pedig az idegen nyelven végzett munkájukat illeti… Nos, azon törjék a munkáltatók a fejüket, hogy meddig lesznek képesek elviselni károkozásukat, s elbocsátják vagy saját pénzükön ismét taníttatják-e őket.

A helyzet valamelyes javulása nem várható ugyanis a jövőben sem. Mindannyian hallottuk, hogy felvételiken ebben az évben egy fél nyelvvizsga is teljes pluszpontszámot ér majd. Ez azonban csak hab a tortán. A sikeres felvételihez kötelező nyelvvizsgát a kormány már tavaly eltörölte, mert a követelmény a töredékére csökkentette volna a főiskolákra, egyetemekre felvehető diákok számát. Az pedig már mindenki előtt régóta nyilvánvaló, hogy a középszintű idegen nyelvi érettségi vizsga kb. olyan nyelvtudást képvisel, amellyel turistaként sem lehet már elboldogulni külföldön. A középiskolások 2×2 hetes motivációs külföldi tanulmányútjának meghiúsulása pedig még ennek a szégyenfoltnak a populista megoldási kísérletére is felteszi majd a pontot.

Miközben a helyzet aligha lehet rosszabb, sajnos azt sem felejthetjük el, hogy a felsőoktatási intézmények tanrendjében évek óta nincs benne a nyelvoktatás, azaz a főiskolákon, egyetemeken nem lehet a középiskolában meg nem szerzett nyelvtudást pótolni.

Bekerül tehát a friss diplomás a nyelvtudást igénylő munkahelyre, ahol a nyelvet jól kellene használnia, mert ellenkező esetben csak kárt okoz a cégének. A munkahelyre, ahol a szakképzési hozzájárulást már régen nem tudja felhasználni nyelvoktatásra a munkaadó, de teljesen életidegenek számára ebből a szempontból az agyonbürokratizált uniós pályázatok is.

Kérdezem tehát, mit tehet ilyenkor a cég? Fogcsikorgatva ugyan, de „kipengeti” a nyelvtanfolyamok díját a költségvetéséből, vagy elbocsátja, és a munkaerőpiacon most felszabadulókkal helyettesíti „hendikeppes” munkavállalóit? Lesz-e ennél jobb megoldása is a helyzetnek, s felemelik-e végre az érintettek és a szakma is a szavukat, vagy csak tátogunk továbbra is, mint a partra vetett hal, míg mások idegen nyelven is el tudják mondani, mit szeretnének?

Hajdú Csaba

ügyvezető