Csak beszélünk összevissza?
Nézegetem az álláshirdetéseket. Több okból. Nem új munkahelyet keresek, mert ehhez, sajnos, már túl öreg vagyok, hanem elsősorban azért, mert cégünk maga is hirdet, s ilyenkor muszáj szemlézni kicsit a kínálatot. Böngészem azután azért is, mert hivatásomból kifolyólag érdekel, milyen nyelvtudással keresnek a munkáltatók alkalmazottakat mostanában.
Amit nyelvi szakemberként látok: szinte minden betöltendő pozíciónál megjelenik a minimum középfokú nyelvtudás igénye. Vannak persze hirdetői bizonytalanságok, de az is lehet, hogy csak a munkáltatók igyekeznek tapintatosan fogalmazni, nehogy elriasszák az amúgy is kisszámú jelöltet. Azt, hogy a jelentkezőnek tudnia kellene angolul, meglehetősen óvatosan szövegezik meg manapság. Javarészt a következőket láthatjuk a hirdetésekben a nyelvtudásra vonatkozó követelményként:
• az angol nyelv ismerete
• stabil szintű angol nyelvtudás
• az angol nyelv társalgási szintű használata
• angol nyelvtudás (írásban és szóban egyaránt)
• Tárgyalóképes, aktív angolnyelv-tudás
Ne lovagoljunk most azon, hogy az angol nyelv „ismerője” egyáltalán beszéli és érti-e a nyelvet, vagy hogy mit értünk a nyelv társalgási szintű használatán, továbbá mi haszna származik abból a munkaadónak, ha alkalmazottja csak „társalog” angol nyelven, vagy esetleg csak írni tud, és még társalogni sem…
Amit munkáltatóként és hirdetőként tapasztalok: magam is óvatos vagyok. Egy betöltendő ügyfélkapcsolati és értékesítési specialista pozíciónál mindösszesen annyit merek leírni, hogy leendő munkatársunk jól tud angolul. Teszem ezt egy olyan helyzetben, amikor a sikeres jelölt feladata egyébként prémiumkategóriás angol nyelvi szolgáltatások értékesítési folyamatainak fejlesztése lenne. Persze a hirdetésben kicsit tovább is merészkedem, s a magyar nyelvű önéletrajz mellé kérek egy max. egy oldalas angol nyelvű motivációs levelet is, hadd lássam a szándék és a nyelvtudás komolyságát, mielőtt bármilyen nyelven társalgásba elegyednénk.
És mit kapok mindezért cserébe?
Ahogy mondani szokták: hideget-meleget egyaránt. A 22 eddigi jelentkező között van olyan, aki egyáltalán nem tud angolul, de akad olyan is, aki csak franciául vagy németül tanult valaha. Ami pedig még inkább elgondolkoztató: mindössze egyetlen jelentkező csatol jelentkezéséhez angol nyelvű motivációs levelet. Pedig többnyire diplomásokról, nyelvvizsgásokról, írástudókról és nem funkcionális analfabétákról van szó.
Mi hát a baj?
Gondolhatnánk, hogy kicsi a kihívás, s nem veszik a fáradságot a jelöltek, hogy a rutindokumentumokon túl egyébbel is foglalkozzanak. De akkor miért jelentkeznek hozzánk egyáltalán? Attól tartok, hogy tapasztalataikra alapozva. Tetszik a munka, eljátszanak a gondolattal, hogy jó lenne egy stabil, feltehetőleg emberléptékű családi cégnél dolgozni. Ugyanakkor bíznak abban, hogy a jelenlegi emberhiányos időszakban majdcsak elsikkad elégtelen nyelvtudásuk, s ha megvan a pozíció, azután is lesz valahogy. Jobb esetben nem is annyira fontos az a nyelvtudás – vigasztalják magukat. Ha pedig mégsem ez a helyzet, majd áldoz rájuk, taníttatja őket a munkáltató.
Nos, az utóbbi feltételezésekkel kapcsolatosan egyáltalán nincsenek jó híreim munkáltatóként, de szakértőként sem. Arról, hogy mi is áll a bajok hátterében, legközelebbi posztomban írok majd, s akit érdekel oknyomozásom, tartson velem…