Fordításszolgáltatóként sokat foglalkozunk az iparág jövőjével, és próbáljuk elképzelni, hogy miként néz majd ki egy fordítóiroda 20-25 év múlva: hogyan dolgozunk, milyen feladataink lesznek, milyen elvárásoknak kell majd megfelelnünk, és kik lesznek ebben a partnereink. A TAUS (Translation Automation User Society) honlapján bukkantunk egy érdekes blogbejegyzésre, ami a fordítóipar jövőjét boncolgatja az egyre inkább teret nyerő gépi fordítások fényében.

A témafelvetés természetesen nem új, hiszen már az 1950-es években voltak sikeres kísérletek, de talán sohasem volt ennyire aktuális. A blog írója (Jaap van der Meer) szerint a fordítóiparban a fundamentális változások elkerülhetetlenek, de az érintetteken múlik, hogy miként tekintenek a változásokra, és főleg mit kezdenek velük.

Meggyőződése ugyanis, hogy néhány évtizeden belül a gépi fordító rendszerek jobban tudnak majd fordítani, mint az emberek. Nem csupán többet, jobban. Az emberi agynál is többre lesznek képesek, és képességük robbanásszerűen fejlődik majd tovább. Végül is megadtunk mindent nekik ahhoz, hogy fejlődhessenek: hihetetlen mértékben bővülő kapacitást, hogy a rájuk zúdított adatokat feldolgozhassák, valamint neurális hálókat és tanulási technikákat, hogy a lehető legtökéletesebben „utánozhassák” az emberi agy működését.

A gépi fordító rendszerek abban is lepipálnak majd minket, hogy képesek lesznek valós időben akár száz nyelvre is fordítani, amivel, lássuk be, nemigen tudunk versenyezni. Ezen gépi fordítások minőségével kapcsolatban a blogger eléggé megengedően fogalmaz: természetesen nem minden esetben tökéletesek ezek a fordítások, de majd megszokjuk és „igazítunk, ahol lehet”. Vagyis javítjuk a gépet, hogy még jobb lehessen.

Ez a folyamat, amit egyébként technológiai szingularitásnak neveznek, visszafordíthatatlan, és azt eredményezheti, hogy 2029-re a fordítások zömét gépek végzik majd. Jaap van der Meer szerint fokozatosan jutunk el idáig, lesz néhány fontos mérföldköve ennek a fejlődésnek, amire rácsodálkozhatunk, de nem árt már most felkészülni rá.

Jaap van der Meer felveti azt a kérdést, hogy vajon a gépi fordítás előretörése jelentheti-e azt, hogy új szereplők jelennek meg a piacon? Olyan kreatív, innovatív csoportok, akik ugyan nem rendelkeznek több évtizedes fordításszolgáltatói tapasztalattal, de talán pont ezért képesek lesznek gyorsabb, dinamikusabb fejlődésre.

Kétség sem fér ahhoz, hogy a technológiai fejlődés, ezen belül pedig a fordítóipar ezen új iránya a globális piac számára rengeteg előnnyel jár. De mit jelent ez a folyamat a fordítók szempontjából? Milyen jövő áll előttük? Lesz-e szükség rájuk? A blog írója szerint új, sokkal célzottabb fordítási szolgáltatásoké a jövő, mint például a hiperlokalizáció és a transzkreáció. Ezekhez pedig nyitott, kreatív fordítókra van szükség. A hagyományos és „unalmas” fordítói feladatok eltűnnek.

A gépi fordítások jövőjéről a TAUS két idei konferenciáján is szó esik majd, ennek kapcsán pedig Jaap van der Meer megkérte az esemény néhány felszólalóját, hogy ossza meg az olvasókkal gondolatait erről a témáról. A megkérdezettek valamelyest óvatosabban fogalmaznak, mint a blog írója, és a hagyományos értelemben vett humán fordítást sem temetik még. Úgy látják, hogy a növekvő fordítási igények piacán a fordítók megtalálják majd a helyüket.

A jövőben fordító és gép egyfajta szimbiózisban kell, hogy működjön, ami a nyelvek közötti kommunikáció és megértés, valamint az emberi faj további fejlődéséhez is hozzájárul. Ennek a kapcsolatnak tehát az együttműködésről kell szólnia és nem a versenyről. A gépnek abban kell segítenie az embert, hogy a monoton, ismétlődő és unalmas feladatoktól megszabadulva kiélhesse kreativitását a fordítási tevékenység során.

Mivel azonban a fordítás az egyik, ha nem a legkomplexebb folyamat, amit gép végezhet, ahhoz, hogy a gépi fordítói rendszerek jól működjenek, szükség lesz emberi segítségre. Az egyik megkérdezett felszólaló szerint a fordító feladata a jövőben például az lehet, hogy a gépi fordítás minőségének javítása érdekében adatokat, új információkat gyűjt és táplál a rendszerbe. A legpesszimistább jóslat szerint csupán a szépirodalom marad mint hagyományos, humán fordítói feladat.

Annak definiálása, hogy milyen kreatív tevékenysége marad a fordítónak, ha már mindent gépek végeznek, nos, ebben a blogbejegyzésben nem történt meg. Nem minden fordító született költő és szépíró, így ez nagyban szűkíti a lehetőségek körét. Az adatgyűjtés és -bevitel sem tűnik kreatív feladatnak, bár lehet, hogy ezt páran cáfolnák.

Egy biztos, mi az M-Prospectnél fontosnak, értékesnek és időtállónak tartjuk a humán fordítást, és abban hiszünk, hogy a technológia feladata a kreatív fordítói munka segítése és nem fordítva.

Akit érdekel a téma, és az idézett blogbejegyzést eredeti nyelven is szeretné elolvasni, kattintson erre a linkre: https://www.taus.net/blog/the-future-does-not-need-translators?utm_source=TAUS+Newsletters&utm_campaign=dcb1365578-Content_Newsletter_February_20163_2_2016&utm_medium=email&utm_term=0_414a95d912-dcb1365578-172925217